De itt szerintem nem ez számít. Persze,sokkal rosszabbul lenne,ha nem szedné a gyógyszereket,de mégis hiába szedi,a görcs csak jelentkezik. Ide nagyon nagy szerencse is kellene. És ez a bosszantó,hogy semmit nem lehet tenni ellene!!
Végignézzük,amikor rosszul van,az egyik percben még játszik,nevet, boldog,a másik percben pedig eszméletlen és rángatózik az egész teste. Aki ilyet még nem látott,kívánom,hogy soha ne is élje át! :(
Most alszik,de nyugtalan,mindig felébred,hív. Jönnek a frontok megint,már előre rettegünk minden egyes újabb naptól.
Igaza van az amerikaiaknak,akik ezt a szindrómát "csak" Katasztrofális epilepsziának nevezik. :((
Ezt sosem lehet megszokni,hiába volt már több rohama.
De még így is azt írom a végére,hogy nagyon erős kisfiú,bár ma sem volt a toppon,mégsem hagyja el magát!!
És mi sem adjuk fel,nem csüggedünk,mert nem lehet,Ő sosem láthatja rajtunk,hogy valami baj van.
Telnek a napok,hetek,hónapok és éljük a kis életünket tovább!
Ha elszomorodom, ha tehetetlennek érzem magam, ha pillanatnyilag úgy érzem, hogy semmi nem lesz jobb, akkor sem veszíthetem el azt, ami életben tart: a reményt.
